Egy lokálpatrióta a városért és nem más helyett dolgozik

#gödértteszem

Sokszor megyek ki a felsőgödi Duna-partra. Arrafelé futok, ott szellőztetem ki a fejemet, oda viszem le a kutyát, nyaranta ott úszom. Otthon vagyok ott is, az utcánkban is, a házunkban természetesen, de Gödön bárhol. Itt szeretünk élni. Amikor csak tehetem, irány a Duna-part.

Rajtam kívül sokan szeretik még a Dunát, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hétvégéken tömve van a part. Megunhatatlan!

De miért is szeretjük a Duna-partot?

Mert gyönyörű a természeti adottsága, mert a Pilis és a Visegrádi-hegység vonalai csodálatos díszletet adnak a naplementéknek. Mert jó a levegő (a Duna-parton). Mert hatalmas a tér, sokféle lehetőséget nyújt a part a szabadidő eltöltésére. Mert vannak büfék, ahová be lehet ülni a barátainkkal. Mert a Duna-partnak van egy sajátos hangulata. Mert a Duna része az életünknek, része volt őseink életének. Élet van a part mentén. Mert lehet úszni, strandolni, kajakozni, pecázni. A Dunánál egyszerűen nem lehet unatkozni.

Milyen kár, hogy sokan elfelejtik vagy talán meg sem fogalmazzák, hogy miért szeretnek lejárni a Dunára. Talán, ha mindenki tudatosítaná magában, hogy miért szereti a Duna-partot, jobban vigyázna rá.

És e hosszú bevezető után rá is térnék a mondandóm lényegére.

A hétvégék úgy telnek felénk, hogy a kukákból túlcsordul a szemét, sokan a parton hagyják a sörösüveget, a zsebkendőt, a jégkrémes papírt, a cigarettacsikket, a babapelenkát és egyéb dolgaikat. Pedig azért jönnek ide a kirándulók, mert szép a környezet, jó a természetben lenni – legalábbis azt gondolom, hogy csak ezért jöhetnek.

Túlcsordul a szemét a felsőgödi Duna-parton. Nincs elég kuka, az emberek pedig nem viszik haza a szemetüket, pedig a hulladékezelési rendszer korrekt működéséig ez lenne a megoldás.

A hétvégi napok után mégis itt marad a szemét. Mint amikor a repülő rég elhaladt az égen, de az útját jelző foszladozó csík emlékeztet, hogy nem sokkal ezelőtt az égnek azon a pontján járt. Így van ez a Duna-parton is – ember járt itt, nyomot hagyott maga után, szemét formájában.

A büfékből a Duna-partra levitt műanyag poharak, üdítők, ételes dobozok.. Találtam cipőt, pelenkát de még söröskorsót is a gödi Duna-parton.

Igen, már hallom és egyet is értek vele, hogy nincs elég kuka, hogy jobban meg kéne szervezni, szükség lenne a kukák rendszeresebb ürítésére, be lehetne vonni a helyben szolgáltató büféseket v. egyéb vállalkozásokat a köztisztasági feladatokba, a közterületfelügyelet ellenőrizhetne hétvégenként, hogy az önkormányzat tegye már végre a dolgát … ! Ez mind igaz, és tényleg cselekedni kéne.

Az árva sörösdoboz csendélet, szemben a szinte üres kuka. Vajon miért nem jutott el ez a doboz az alig 4 méterre lévő kukába?

Ám elfogadható vajon az, hogy a rendszer hibájára mutogatva szomorúan beletörődünk, hogy marad a szemét?

Számomra itt kapcsol be a lokálpatriotizmus. Igen, lehet ezen a helyzeten dühöngeni, lehet írni egy dörgedelmes Facebook posztot, de csak ez lenne a megoldás? Lehet, sőt kell is jelezni a problémát az illetékeseknek, de ezzel párhuzamosan mindenki megteheti a maga részéről amit lehet. Megkaptam már többször, hogy az önkormányzat helyett nem szabad elvégezni feladatokat. Van ebben igazság, de a helyzet az, hogy sokkal jobban érdekel a példánál maradva, a Duna-part, mint hogy megírjak egy dühöngő posztot a Facebookra, megosztva pár fotót a szemétről úgy gondolva, hogy megtettem amit megkövetelt a haza.

Mit tehet egy lokálpatrióta ilyen helyzetben?

1. Felhívja a figyelmet arra, hogy ha tele van egy kuka, akkor ne építsen rá senki se jengaszerű tornyot, mert azt a szél elviheti. (jenga: toronyépítő társasjáték)

2. Ajánljuk mindenkinek, hogy vigyen magával zacskót, amikor a Dunára megy strandolni, mert egy hétvégi zsúfolt napokon hozhatja úgy az élet, hogy tele vannak a kukák és ilyenkor bizony sokkal jobb megoldás a szemetünket hazavinni és otthon kidobni a kukába. (morgás engedélyezett)

3. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy sok esetben a Dunához közeli kukák vannak tele, de 100-200 méter sétát megtéve már olyan kukákhoz is eljuthatunk, amelyekben van még hely. Tehát, ha az első kuka tele van, vessük el a jenga megoldást, próbálkozzunk a kutatással, mert jó esély van rá, hogy egy pici sétával olyan kukához jutunk, amibe bedobhatjuk a hulladékunkat. Ha mégsincs szerencsénk, akkor jöhet az 2. pontban javasolt megoldás.

4. Az sem ördögtől való, hogy saját magunk szedjük össze a szemetet. Természetesen senki sem kötelezhető önkéntesen ilyen feladatra, de a lokálpatriotizmus egyik mottója (szemléletem szerint): Segíts magadon, Isten is megsegít!

5. Jelezni kell a problémát a önkormányzat felé, akiknek hatásköre van arra, hogy a problémát orvosolják.

Valóban elszomorító, ha nincs gazdája a városnak, ha szemetes és gondozatlan a környezet, ha sok a szép szó és kevés a tett. Ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy városunk, környezetünk legyen az áldozata a szervezetlenségnek. Ha egy lokálpatrióta beszéd helyett cselekszik, nem más helyett dolgozik, hanem a városért, a gödi emberekért és önmagáért tesz.

A lokálpatriotizmus valahol ott kezdődik szerintem, hogy magunkénak érezzük a helyet ahol élünk és minden amit önkéntesen teszünk a városért, a környezetünkért, az nem áldozat, hanem egyfajta hozzájárulás a közöshöz, a saját erőnkhöz mérten. Egy lokálpatrióta többek között ilyen módon is ki tudja fejezni, hogy neki Göd a világ közepe, hogy mit tart értéknek és hogy nem csak beszél róla! Az ilyen tettekről pedig érdemes posztolni a közösségi médiában, mert a lokálpatriotizmust ideje feléleszteni és újra divatba hozni! Hisz mindnyájan itt égünk Gödön – kicsik, nagyok, öregek, fiatalok – , a nap végén mindenkinek ugyanyolyan érdeke a tisztaság, a békesség, hogy a város ahol élünk, kellemes hely legyen.

FELHÍVÁS!

Itt szeretnénk felhívást közzétenni, hogy aki civil lakosként önkéntes munkát végez Gödön, Gödért, a gödiekért, az a beszámolóiban használja a #gödértteszem hashtaget, hogy össze tudjuk gyűjteni azokat a lakossági erőfeszítéseket, amiket az egyének tesznek önkéntesen. Mire is gondolunk? Például: szemétszedés, takarítás, karbantartás, favágás, szerelés, bevásárlás egy idős embernek, olyan programok szerezése ami gazdagítja a gödieket stb. . Jöhet bármi, ami nem a te munkád lenne, de emberi jóérzésből megteszel a városért, a gödiekért vagy akár csak egy gödiért.

Azt is tudjuk, hogy még többen vannak olyanok, akik nem posztolnak, nem akarják „reklámozni”, ha önkénteskednek, mert tudják, hogy a tett sokkal többet ér mint egy FB poszt. Ez igaz, ugyanakkor a mai fiatalok és sokan az idősebb generációból is a közösségi médián keresztül szerzik be az információikat. A közösségi médiának nagy befolyásoló ereje van, sajnos vagy sem, és a mindennapi viselkedési normákra is nagy hatást gyakorol. Használjuk ki ezt a teret, hogy végre az értéket, a lokálpatriotizmust, a jószándékú civil megmozdulásokat, és az egyéni felelősségvállalást is lássák a gödiek. Szeretnénk, ha minél több gödi ember válna lokálpatriótává, aktív, a városért tenni akaró polgárrá. Ismerős a mondás, „aki nem tudja csinálni, tanítja tehát, csak beszél róla”. Hát, mi előbb tegyünk, és csak utána beszéljük róla! Szeretnénk megmutatni Gödi Lokálpatrióta oldalainkon keresztül, hogy a gödi lakosok egyénenként is mennyi dolgot tesznek Gödön, Gödért, a gödiekért.

Tehát várjuk a #gödértteszem hashataggel megjelenő civil megmozdulásokról szóló posztokat a Facebookon és az Instagramon is, de akár levelet is küldhettek: godilokalpatriotak@gmail.com címre.

#gödilokálpatrióták #gödavilágközepe #gödértteszem

Gödi Lokálpatrióták elérhetőségei, kövesd, kövesse oldalainkat:

Facebook: https://www.facebook.com/godilokalpatriotak

Instagram: https://www.instagram.com/godi_lokalpatriotak/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCYH3Vjg0SDaRL00YPFM78eA